ASZTMA, RHINITIS INFÚZIÓS KEZELÉSE ←
A rhinitis és asthma egyidejű megjelenése allergiás és nem allergiás etiológia esetén egyaránt gyakori. A felnőtt asthmás betegek 30—60%-nak rhinitises panaszai is vannak. A rhinitis legtöbbször évekkel megelőzi az asthma kialakulását, ezért még a szakmai köztudatban is úgy él, hogy a rhinitis természetes lefolyásának végpontjában az asthma áll, így a rhinitises betegek részéről a leggyakrabban megfogalmazott terápiás elvárás egyfajta preventív terápia bevezetése, amellyel az asthma kialakulása megelőzhető (már itt megjegyezzük, hogy ilyen kezelési móddal nem rendelkezünk).
Nagy populációban, hosszú ideig végzett követéses vizsgálatok eredményei azonban ellentmondanak fenti feltételezésnek, tekintve, hogy a megfigyelt rhinitises betegek mindössze 8-10%-ának alakult ki asthmája is, manifeszt klinikai tünetekkel. Ennél nagyobb azon rhinitises betegek száma, akiknél bronchialis hiperreaktivitás mutatható ki, de ez nem hajlamosít az asthma kialakulására és az asthmás tünetek kialakulására.
Az sem bizonyított, hogy az asthma kialakulása gyakoribb lenne a bronchialis hiperreaktivitást mutató rhinitises betegekben, mint a nem hiperreaktív személyeknél. A perennialis allergiás rhinitises betegek körében észlelt 20%-os, ill. a szezonális allergiás rhinitisben észlelt 5—8%-os asthma megjelenési gyakoriság arra utal, hogy a rhinitis nem jelent komoly kockázati tényezőt az asthma kialakulásában.
Ugyanakkor a rhinitis, orrpolipózis és asthma — atópiával vagy anélkül - családi halmozódása közös genetikai faktorok szerepére utal.
A vírusinfekció kapcsán kialakuló rhinitis gyakran előre jelzi a várható asthma exacerbatiót, a légúti vírusinfekciók a legáltalánosabb triggerei az asthmának.
A krónikus rhinosinusitis, orrpolipózis és asthma együttes megjelenésének jellegzetes klinikai képével találkozunk az ún. „aspirin asthmában", amit szalicil és egyéb nem szteroid gyulladásgátlókkal szemben fennálló túlérzékenység és eosinophilia jellemez. Általánosan elfogadott, hogy a jelenség a szalicilsavnak az arachidonsav metabolizmusra kifejtett hatásával kapcsolatos. Az idioszinkrázia ebben a betegcsoportban bármikor kialakulhat, a kérdéses szerekkel provokációs vizsgálatnak nincs értelme, a lelet csak az adott időpontra érvényes.