Légúti allergia
LÉGÚTI ALLERGIÁS MEGBETEGEDÉSEK
INFÚZIÓS KEZELÉS ALLERGIÁBAN ←
A légúti allergiás betegség enyhe, közepesen súlyos, vagy súlyos lehet. A légúti allergiás betegségek terápiája és kezelése a klinikai súlyosság fokától függ.
Az allergiás nátha, rhinitis bármely életkorban kezdődhet, a betegek nagyobb részében azonban az allergia már 20 éves kor előtt kialakul.
Az allergia tünettan szempontjából a rhinitises betegek két csoportra oszthatók. Egyéb tünetek mellett az egyik csoportra (A) főként a tüsszögés és orrfolyás, a másikra csoportra (B) az orrdugulás jellemző.
Az allergiás náthák, az első, a tüsszögéssel és orrfolyással járó csoportba tartoznak. Az allergiás náthára a jellemző tünetek a rohamokban jelentkező, rohamszerű, paroxizmális tüsszögés, vízszerű orrváladék, orrviszketés, gyakori a kísérő kötőhártya gyulladás, konjunktivitis, változó mértékű és oldaliságú orrdugulás.
A „B" csoportba tartozó nátha, rhinitis jellemző tünetei a sűrű mukózus, viszkózus, nyákos orrváladék hátsógarati, postnasalis csorgással, az orrlégzést akadályozó kínzó orrdugulás, az alvást zavaró éjszakai tünetfokozódás. Az egyoldali állandósult obstruktív orrpolipózis, vagy egyéb strukturális eltérések okozhatják. A szaglás elvesztése legtöbbször orr polyposissal kapcsolatos. Az orrdugulás következményeként a betegek szájszárazságról, torokfájásról panaszkodnak, hangjuk nazális színezetű, és gyakori a horkolás. Főként gyermekeknél figyelhető meg az orrgyöki redő az ún. „allergiás szalutálás" eredményeként.
A náthás, rhinitises betegek kivizsgálása fül-orr-gégészeti és allergológiai együttműködést igényel. A krónikus allergiás tünetek esetén leghelyesebb, ha együtt döntenek a kompetencia kérdésében.
A fül-orr-gégészeti vizsgálat legyen komplett. A homlokreflektorral és az orr spekulummal végzett vizsgálatot egészítsük ki a hátsó orrgarati rhinoszkópiával, indirekt laryngoszkópiával és a nyak alapos áttapintásával. Meg kell vizsgálni a száj és torok képleteket, a hypopharynxot, a gégét és a fület is. Az orrjáratok, melléküregek és az orrgarat vizsgálatában az orr endoszkópok (flexibilis orr endoszkópia (endoscopia) és merev, rigid orr endoszkópia) használatával több és megbízhatóbb információ nyerhető.
Az orr fizikális vizsgálata során fény derülhet az orr anatómiai deformitásaira, az orrnyálkahártya elváltozásaira, megítélhető az orrváladék milyensége, idegen szövetszaporulat vagy idegentest jelenléte.
Az allergiás rhinitisnek nincs specifikus orrtükri képe. A jellemzőnek tartott livid, duzzadt orr nyálkahártya és a serosus, savós váladék egyéb krónikus rhinisznél is megtalálható. Vérbő a nyálkahártya akut infekciós náthában, rhinitisben jellemző. Irányadó lehet az orrváladék jellege (serosus, savós, mucosus, nyákos, purulens gennyes, mucopurulens) és az orrváladék mennyisége.
A fizikális vizsgálat lényeges része a tüdő meghallgatása, mert az enyhe légúti obstrukció típusos nehézlégzést még nem okoz, de hallgatózással (erőltetett kilégzésben) a „sípolás” már észlelhető.
A szem érintettségére utal a kötőhártya, (conjunctiva) belövelltsége, könnyezés, a szemhéjak ödémája, illetve a szem körüli periorbitalis cyanosis.
A nátha tünettana alapján enyhe (I. terápiás lépcső), mérsékelt nátha (II. terápiás lépcső) és súlyos (III. terápiás lépcső) rhinitises fokozatokat különíthetünk el.
A nátha, rhinitis enyhe fokozatánál naponta 1-2 óránál rövidebb ideig tartó tünetek, főként tüsszögés, vízszerű orrfolyás jellemző. A közepes szintnél naponta több mint 2 órán át tartó tünetek, gátolt orrlégzés a jellemző, amelyek a napi tevékenységet és az alvást jelentős mértékben még nem zavarják. A súlyos tünetek esetén az orr tünetek folyamatosan fennállnak, a napi tevékenységet és az éjszakai pihenést jelentős mértékben zavarják.
INFÚZIÓS IMMUNERŐSÍTÉS MÉLYHIDRATÁCÓ, VITAMIN KEZELÉS, ION PÓTLÁS, REHIDRATÁLÁS, IMMUNERŐSÍTÉS folyadék pótlás és feltöltés javasolt.